Babiloniai vallásos ének
Himnusz a Nap-istenhez
Sámás, óh isteni nap,
amikor a nagy hegyből kilépsz,
amikor a nagy hegyből, a mélytavú hegyből kilépsz,
amikor az ég és föld határa mögül kilépsz,
eléd borul a többi isten,
óh Sámás, isteni Nap!
Beragyogod a sötétséget, az ég boltozatát,
elpusztítod a gonoszt fent és alant.
Tüzed hálóba fogja a földet,
a bércek ormát sugarasra gyújtod.
Lángban tündöklik a négy világrész,
minden orvosságot beborít rémületes fényed.
Hatalmas szemeid behatolnak az óceán mélyébe
s sugaraidat látják a tenger szörnyei.
Ujjongva fogadnak az emberek,
óh Sámás, fényedre szomjúhozik a világ.
Segíted fáradtságos útján a vándort,
bátorítod a hajósokat a hullámok özönében.
Nincs gazember, aki megszökhetne a hálódból
és hurkodból nem menekül a gonosztevő.
Leleplezed a bűnöst,
aki felebarátja feleségére emelte a szemeit.
Ha ráfogod a fegyvered, nem szabadulhat,
s még az apja sem segíthet rajta a bíró előtt.
Akit nem lehet megvesztegetni, aki gyámolítja a gyengét,
tetszik Sámásnak és hosszú életű lesz a földön.
Alázattal, térdre borulva, könyörögve és imádva,
hangos szóval hív téged a szűkölködő.
A nyomorult, a beteg, az elnyomott, a rabszolga
mind tehozzád küldi vezeklő imáját.
Akinek rokona távol, akinek városa messze,
a szörnyű pusztákon eléd borul a pásztor.
A szorongatott juhász, a csordás, akit ellenség rohant meg,
tehozzád könyörög veszélyes útjain a karaván, óh Sámás!
A vándor kereskedő, az erszényes kalmár,
tehozzád könyörög a hálós halász, óh Sámás!
A vadász, a mészáros, a tevehajcsár,
a rejtőző madarász hozzád könyörög.
A betörő, a tolvaj, a napfény ellensége,
aki a pusztába vetette be magát, hozzád könyörög.
A kóbor halott, az eltévedt kísértet,
hozzád könyörög mindenki, óh Sámás.
Aki térdre borul, megszenteled azt,
aki hódol neked, meghallgatod imáját.
Alázatosan dicsérik a nevedet
és nagyságodat magasztalják mindenek mindörökké!
Fordította: Szabó Lőrinc
|